A tőkeáttételes ETF-ek előnyei és hátrányai

A tőkeáttételes ETF-ek az indexen elért napi hozamokat felnagyítva, fokozott mértékben teszik lehetővé. A felfelé mutató lehetőség is felnagyítva jelentkezik; a lefelé mutató kockázat pedig szintén felnagyítva. A terméket rövid távú kereskedésre tervezték, nem hosszú távú befektetésre.

Jogi nyilatkozat

Ez nem minősül befektetési tanácsadásnak. A megadott információk kizárólag oktatási és tájékoztatási célokat szolgálnak, és nem minősül semmilyen pénzügyi termék megvásárlására vagy eladására vonatkozó ajánlásnak.

Ezeknek a kockázati figyelmeztetéseknek az angol nyelvű változata mérvadó. A fordítások kizárólag a tájékoztatás kényelme érdekében készültek.

A tőkeáttételes ETF-ek olyan tőzsdén kereskedett alapok, amelyek származékos ügyleteket (határidős ügyletek, swapok, opciók) használnak ahhoz, hogy az alapul szolgáló index napi hozamának többszörösét adják. Egy 2× tőkeáttételes ETF az S&P 500-on azt célozza, hogy 1%-os indexnapi hozam esetén 2%-os hozamot érjen el, és -1%-os indexnapi hozam esetén -2%-os hozamot adjon. A napi újraszámolás (daily reset) a meghatározó jellemző, és a napi újraszámolás forrása mind a felfelé mutató, mind a lefelé mutató kockázatnak.

A terméket rövid távú taktikai pozicionálásra tervezték, nem pedig hosszú távú buy-and-hold befektetésre. Az a kereskedő, aki egy tőkeáttételes ETF-et egy napra vagy néhány napra használ, olyan hozamot kap, amely megközelítőleg a többszöröse az index hozamának. Az a kereskedő, aki a terméket hónapokig vagy évekig tartja, olyan hozamot ér el, amelyet a napi újraszámolás, a finanszírozási költség és a gap kockázata fokozatosan csökkent.

Az előnyök

A tőkeáttételes ETF fő előnye az egyszerűség. A kereskedőnek nincs szüksége margin számlára, nem kell kezelnie a tőkeáttételt, és nem kell több különböző ügyletet végrehajtania. A kereskedő megvásárol egyetlen ETF-részvényt, az ETF menedzsere pedig kezeli a derivatívákat, a finanszírozást és a napi újraszámítást. A kereskedő feladata csupán az irány kiválasztása (long vagy inverz) és a tőkeáttétel (2×, 3×).

A második előny a likviditás. A legnagyobb tőkeáttételes ETF-ek (ProShares UltraPro QQQ, ProShares Ultra VIX, Direxion Daily S&P 500 Bull 3× Shares) magas kereskedési forgalommal, szoros árrésekkel és likvid opciós piaccal rendelkeznek. A kereskedő könnyen be tud lépni és ki tud lépni a pozícióból, és a kereskedő az opciós piacot további stratégiákhoz is felhasználhatja.

A harmadik előny a diverzifikáció. A tőkeáttételes ETF egy széles indexet követ (S&P 500, Nasdaq 100, Dow Jones, egy szektoriális index), és a kereskedő az index diverzifikációját kapja meg a termék tőkeáttételével együtt. A kereskedő nem tesz koncentrált fogadást egyetlen részvényre.

A negyedik előny a költségek átláthatósága. A tőkeáttételes ETF költséghányada a tájékoztatóban szerepel (jellemzően évi 0,75–1,5%), a finanszírozási költség pedig beépül a napi hozamokba. A kereskedő előre ismeri a költségstruktúrát, és a kereskedő a költségeket a termékek között össze tudja hasonlítani.

A hatátrányok

Az első hátrány a napi újraszorzásból (daily reset) eredő „drag”. A napi újraszorzás azt jelenti, hogy a termék több napra vonatkozó hozama nem az index hozamának egyszerű többszöröse. Ingadozó piacon, ahol nincs nettó mozgás, a tőkeáttételes ETF értéke csökken a napi újraszorzás miatt. Egy 2× tőkeáttételes ETF olyan piacon, amely hétfőn 1%-ot emelkedik, kedden pedig 1%-ot esik, a két nap alatt -0,02% hozamot eredményez (nem az index 0%-os hozamát), és a veszteség idővel kamatosan növekszik.

A napi újraszorzásból eredő „drag” a leggyakoribb oka annak, hogy a kevésbé tapasztalt kereskedők pénzt veszítenek a tőkeáttételes ETF-ekkel. Az a kereskedő, aki a terméket hosszú távú tartásra vásárol egy volatilis piacon, az index hozamánál jóval alacsonyabb eredményt ér el, és meglepődik az eredményen.

A második hátrány a finanszírozási költség. A tőkeáttételes ETF olyan derivatívákat használ, amelyeknek finanszírozási költsége van, és ez a költség beépül a napi hozamba. A költség jellemzően 1-2% évente egy 2× tőkeáttételes ETF esetén, illetve 2-3% évente egy 3× tőkeáttételes ETF esetén. A költséget minden nap felszámítják, és a többhetes tartás során a hozamra valós „teherként” hat.

A harmadik hátrány a réskockázat (gap risk). A tőkeáttételes ETF az árfolyamzáráskor kerül árazásra, és a következő nyitáskor kialakuló rés (gap) tükröződik az ETF árfolyamában. Egy 3%-os rés lefelé az indexen 2× tőkeáttételes ETF esetén 6%-os veszteséget, 3× tőkeáttételes ETF esetén pedig 9%-os veszteséget eredményez. A réskockázat hétvégén, ünnepnapon vagy ismert események előtt a leginkább éles.

A negyedik hátrány a korlátozott termékkínálat. A tőkeáttételes ETF-ek csak a főbb indexekre és néhány szektorra érhetők el. Az a kereskedő, aki egy adott részvényre vagy egy kis kapitalizációjú indexre szeretne tőkeáttételes pozíciót felvenni, nem tud tőkeáttételes ETF-et használni.

Mikor érdemes tőkeáttételes ETF-eket használni

Az őszinte válasz az, hogy tőkeáttételes ETF-et rövid távú, taktikai pozícióhoz (1-5 nap) érdemes használni, egyértelmű kilépési ponttal és szoros stop-loss-szal. A termék portfóliópozíció fedezésére is hasznos, amikor a fedezet egy konkrét kockázati időszakra szól (például egy eredményközlési szezonra, egy Fed-ülésre). A termék nem hasznos hosszú távú buy-and-hold (vásárlás és tartás) pozícióhoz.

Gyakori kérdések a tőkeáttételes ETF-ekről

Kockázatosabb egy 3× tőkeáttételes ETF, mint egy 2×? Igen. A 3× tőkeáttételes ETF háromszor érzékenyebb az index napi mozgására, és a napi újraszorzási (reset) „drag” nagyobb. A 3× ETF többet veszít egy szaggatott (csapkodó) piacon, és nagyobb indexmozgásra van szüksége ahhoz, hogy nullszaldóra kerüljön.

Használhatok tőkeáttételes ETF-et szektorra vonatkozó tipphez? Igen, vannak tőkeáttételes ETF-ek a főbb szektorokra (technológia, pénzügyek, energia, egészségügy, biotechnológia). A szektor ETF-ek ugyanazt a napi resetet és ugyanazokat a kockázatokat hordozzák, mint a széles piaci indexet követő ETF-ek.

Szabályozottak a tőkeáttételes ETF-ek? Igen. A tőkeáttételes ETF-eket az SEC az Egyesült Államokban, illetve a megfelelő hatóságok más joghatóságokban szabályozzák. Az ETF-szolgáltatónak a tájékoztatóban (prospektusban) közzé kell tennie a költséghányadot (expense ratio), a tőkeáttételi arányt (leverage ratio) és a napi resetre vonatkozó politikát.

Kapcsolodo forrasok

Hol érdemes kezdeni

Ha tőkeáttételes ETF-eket értékelsz, a leginkább hasznos összehasonlítási szempontok a tőkeáttétel mértéke, a költséghányad (expense ratio), a napi újraszámítási (reset) politika és a követett index. A broker összehasonlítás felsorolja az egyes brókereknél elérhető tőkeáttételes ETF-eket, valamint a költséghányadokat, amelyek együtt megmutatják, milyen a termék képe még a vásárlás előtt.